Domonkos István

Domonkos István költő, prózaíró, dzsesszzenész 1940. augusztus 7-én született a vajdasági Ókéren, Szerbiában. Olyan világból jött, amely alig látható a térképen, ahonnan nemigen érkezik művészi igénnyel megfogalmazott üzenet. Rendkívüli tehetsége és a korabeli, társadalmi felemelkedést támogató oktatáspolitika tette lehetővé, hogy elvégezze a szabadkai tanítóképzőt, és ezzel párhuzamosan a szabadkai zeneiskola, a „konzi” harsonaszakán is képesítést szerezzen, majd az újvidéki bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán folytassa tanulmányait.

Ebben a középiskolai és egyetemi közegben formálódik az az irodalmi kör, amelyből a legendás Új Symposion folyóirat kinő. Domonkos, miközben még tanul az egyetemen, játszik az Újvidéki Rádió Nagyzenekarában, nyaranta pedig tengerparti szállodákban muzsikál, eközben nemzedéktársaihoz képest is egyedi hangú költészetet hoz létre, és a vajdasági magyar irodalom legjobb, legkomplexebb időszakának meghatározó szerzője lesz. Ő is a szabad vers híve, de költészetének erős zeneisége van: rímelése, ritmusa mintha a dzsesszzenészi gyakorlataira rezonálna. És reagál ez a költészet a legszemélyesebb tapasztalataira, a környezetére, kibocsátó közegére – miközben folyamatosan rákérdez a vers, a költészet lehetőségeire, értelmére. „A meggy szónak miért nincs foltja / fehér ingemen / dicső Magia Polla” –kérdezi látszólag könnyedén a Kuplé című vers lírai énje. E könnyedség mögött azonban végig ott a költői szóba vetett kétely és az elhallgatás veszélye. 

E problémák körül kering 1969-ben megjelent egyetlen regénye, A kitömött madár is. Egyik elbeszélő-főhőse egy vajdasági cigány muzsikus, Skatulya Mihály, aki nyaranta tengerparti szállodákban muzsikálva tartja el nélkülöző családját, a másik pedig a fehér lap felett ülő író, akit megbénít a leírt szó iránti felelősség. Közben mindketten az életüket kockára tevő szerelmi és bűnügyi történetbe keverednek. A magyar beatirodalom, a „farmernadrágos próza” remekműve előzmények és folytatás nélkül áll a magyar irodalomban. Egy darabokra tört nyelv szólal meg legismertebb költeményében, a Kormányeltörésben című nagy poémájában, az emigrációs léttapasztalat mélyéről. 

A beszédes című Tessék engem megdicsérni kötet gyermekverseiben a gyermeklét helyzetei és kiszolgáltatottsága iránti együttérző odafordulás érhető tetten, azonosulás a gyermeklét különleges perspektívájával, sajátos világérzékelésével.

A teljes lírai elhallgatás Domonkos és családja Svédországba költözése után következik be, ahol teniszedzőként, muzsikusként és egyéb, korántsem művészi munkákkal keresi kenyerét. A költő elnémul – de mintha ezt is költői tevékenységként tenné: hallgatása aktív költői hallgatás. 2008-ban aztán megjelenik a Yu-Hu-Rap, egy új korszak új hangján. 2011-ben József Attila-díjat kap.

2024. november 7-én hunyt el családja körében.

Ladányi István